Élelmiszer-kilométerek

A helyi ételek használata és a szezonalitás hangsúlyozása az egyik legfontosabb szempont, ha egy étterem fenntarthatóságáról beszélünk.
Egyre többet hallunk az élelmiszer-kilométerekről, vagyis arról, hogy mennyi utat tesz meg az ételünk a termelőtől a fogyasztóig. Minden egyes kilométer növeli az étel ökológiai lábnyomát. Számos amerikai, angol, svéd kutatás készült arról, hogy mekkora az élelmiszerek által átlagosan megtett út: legtöbb esetben 2-4000 km közötti átlageredmények születtek. Ezzel szemben egy átlagos helyi étel 90 km-t utazik. A helyi ételek vásárlásával a hazai munkaerőpiacot erősítjük, teszünk saját élelmiszer-függetlenségünkért, és megvédjük saját termőföldjeinket.

A helyi élelmiszerekkel továbbá nem csak a természetet, de a helyi gazdaságot is támogatjuk. Közvetlenül a termelőtől vásárolva pedig nem csak a termékünkről kaphatunk megbízható információt, hanem kikerülhetjük a kereskedelmi lánc középső tagjait, és a csomagolást, utazást is csökkenthetjük.

Az amerikai Environmental Working Group (EWG) elemzése szerint ha helyben vásárolt brokkolit veszünk, az a zöldség lábnyomát 20%-kal csökkentheti, ha paradicsomról beszélünk, akkor pedig ez az arány 25%-ra növekedik. Helyben termelt húsok vásárlásánál ez az arány 1-3%. A repülőgépen szállított áruk  kibocsátása jóval nagyobb: a repülőgépen érkező lazac a például közel 50%-kal növeli a termékhez kapcsolódó kibocsátást. Az import, repülőgéppel szállított sajt lábnyoma például 46%-kal magasabb, mint az ország határain belül készített sajt. Ráadásul a fenti adatok az Egyesült Államokból származnak, amely hazánk méretének több tízszerese, tehát “hazairól” beszélni itthon eleve sokkal kisebb távolságot jelent, mint az USÁ-ban.

Mindemellett például a déli gyümölcsök, a kávé és a csokoládé társadalmi szempontból sem túl kedvezőek. A Fair Trade, vagy méltányos kereskedelem logo-val ellátott termékekről legalább azt tudjuk, hogy a termelő megkapja a munkájáért járó fizetést.

http://okologiaievolucio.hu/gasztrohos/gasztrohosok-halozata/szempontjaink/kinalat-es-beszerzes/etrend_uveghaz-3/Már az 1960-as években is felmerült a mezőgazdaságban használt vegyi agyagok káros hatása a környezetünkre, amelyre Rachel Carlson: Néma tavasz című nagy hatású könyve hívta fel a figyelmet. Mára szinte naponta hallunk a génmódosított élelmiszerekkel, illetve az állattenyésztés során használt antibiotikumok hatásaival kapcsolatos félelmekről, illetve a kihalás szélére halászott halfajokról.

Tagadhatatlan tehát, hogy az élelmiszer-termelés és a globális felmelegedés egymással kapcsolatban állnak. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az állattenyésztés felelős az összes üvegházhatást okozó gáz kibocsátásának 18%-áért, a Világbank jelentése szerint azonban az állatállomány és melléktermékei rovására írható a világ évi üvegházhatású gáz kibocsátás 51%-a. A húsfogyasztás többszörösére nőtt az elmúlt 50 évben: a New York Times egyik 2008-as cikkében is olvashatjuk, hogy míg a világ húsfogyasztása 1961-ben 71 millió tonna volt, 2007-re ez 284 millió tonnára növekedett. A műtrágya-előállítás is rengeteg energiát igényel. A legelők és szójaültetvények létrehozásáért kivágják az esőerdőket, a marhatrágyából pedig óriási mennyiségű metángáz szabadul fel.

Éppen ezért számít, hogy mi kerül a tányérunkra minden nap. Akár egy-egy húsmentes nappal is tehetünk a környezetünkért.

Mindezek mellett, a világ népességének növekedésével párhuzamosan nő a városokban lakók aránya, amely sokszor egészségtelenebb életmódot jelent. Mára a cukorbetegségben évente eltávozó emberek száma eléri a HIV/AIDS betegségben elhunytakét, a 3,2 milliót. Ennek egyik oka, hogy csupán az elmúlt 20 évben a porciók aránya óriási növekedést mutatott. Az Egyesült Államokban 20 évvel ezelőtt két szelet szalámis pizzában 500 kalória volt – mára két szelet 850 kalóriát tartalmaz. Egy Cézár saláta akkor 390 kalóriát tartalmazott – mára egy saláta adag több mint a kétszeresére nőtt, és 790 kalóriát tartalmaz. A moziban kapott popcorn mérete is megkétszereződött, a benne található kalóriával egyetemben (270-ről 630-ra). A méretek növekedését nem vesszük észre, hiszen aránylag lassan zajlott, viszont egyre többet eszünk, mert azt tanultuk gyerekként: fogyjon el, ami a tányéron van.